Napi szinten olvasom a horgászcsoportokat facebookon, és gyakran látom a posztokat, hogy októberben már "utolsó peca tavaszig" címszó alatt szervezik a horgászatokat, illetve sokan hivatkoznak arra, hogy a halak "téli álmot alszanak", nem esznek, stb. Ez véleményem szerint sokkal inkább a hőmérséklet ingadozásnak és egyéb időjárásbeli változásnak köszönhető, mint annak, hogy a víz hőfoka kevesebb 11°C-nál. Természetesen ilyenkor nem úgy esznek a halak mint augusztusban, ilyenkor már nem működik a "félvödör kukorica alapozásként, aztán majd rááll" típusú etetési stratégia. Másképpen kell horgászni mint a melegvízes nyári időszakban, viszont eredményesség szempontjából nem feltétlenül marad alul. A halak nem keresik már olyan intenzíven a táplálékot, kevesebbet esznek, az olajos, magos etetési stratégiával komolyabb eredményeket nem lehet már elérni, ellenben az élőcsalik ilyenkor is eredményesek lehetnek. A halak sem mozognak már olyan sebességgel, a kapások finoman történnek. Sokan ilyenkor, (amennyiben versenyszabály nem tiltja) lerövidítik az előkéjüket, mert mire a hal elér egy bizonyos távolságig szájában a csalival, és kiegyenesíti a vízfenéken fekvő hosszú előkét, hosszabb idő is eltelik, mire érzékelnénk a kapást. Előljáróban ennyit a hidegebb időszak horgászatáról, akinek van alkalma, mindenképpen ajánlom kipróbálni, elég meleg ruha mellett simán kibírható. Így jutottunk el az idei legizgalmasabb pecájához, amit november közepén ejtettem meg.

A november elején történt izgalmas Ipolyi pergetőtúra után vágytam már egy jó kis pickerezésre. Az utóbbi időbe sajnos sokszor elhanyagoltam ezt a módszert, a dunán a feeder került bevetésre, ipolyon pedig pergettem, így alig vártam azt a bizonyos szerdai délelőttöt amikor ismét ezzel a módszerrel horgászhatok. Az elképzelés viszonylag konkrétan megfogant a fejemben: a legfinomabb pickeres methodozással megpróbálni kihozni a maximumot a kedvenc vízemből, a Hidegkúti tóból. Kora reggel hatalmas köd fogadott, amit valamilyen defektemnél fogva nagyon szeretek, viszont enyhén szemerkélt az eső is, így kipróbálhattam a vadiúj sátras ernyőmet is, ami tökéletesen vizsgázott (carp zoom 250cm átmérőjű ernyőről van szó). Aznap egyedül horgásztam végig a napot.

Etetőanyag az idei ősszel legjobban bevált, a Dovit epres-halas method mixe volt. Ez már önmagában rendkívül fogós, de a hatás kedvéért hozzá kevertem egy kevés maradék squid octopus CSL aromát és betaint. Sajnos ezeknek a gyártóját nem tudom, ugyanis a csomagolás nem volt a flakonon, de ha nem tévedek valamelyik nagyobb bojlis gyártó termékei lehetnek (talán sbs). Alapozó etetést nem végeztem, a szerelékek szépen berepültek a tó nádközeli, de mélyebb szakaszára. Először pelletekkel próbálkoztam, de hamar kiderült, hogy aznap a csonti lesz a nyerő csali. Elkezdtek szép sorban jelentkezni a keszegek, egyen-tenyeres méret, szép számban élnek ezen a tavon. Viszont egész sok halnak voltak sérülések az oldalán, vélhetőleg valami eszi őket, így nemgyőztem fertőtleníteni szegények sérüléseit. Körülbelül 1,5-2 óra horgászat után valami komolyabban elcsavarta a spiccet. Bevágás után érzem, hogy egy nagyobb hal van a horgomon! Nem titkolt célom volt kipróbálni, a nemrég versenyen nyert picker botomat egy jobb hallal. Nagyon tetszett a kis bot,igaz egy olcsóbb kategóriás, egyszerű termékről van szó ( Eurostar D-Max Fuegos Multipicker 2.7m), viszont a karcsúsága és az akciója kifejezetten jó, nagyon szép ívben hajlik, és ha kell a hal gondolatait is közvetíti. A halat egy kb 10 perces komótos sétáltatás után pillantottam meg, és igencsak meglepődtem a méretein! Sejtettem hogy nem egy 3 nyarassal küzdök, de a merítőbe kb 10. próbálkozásra sikerült beimádkozni, tekintve hogy a keszegezős versenymerítőmet hoztam magammal. A mérleg végül 7 kg alatt egy hangyányival állt meg, amivel megdöntöttem a pickeres rekodromat(4kg), valamint az év legnagyobb halát is ünnepelhettem. Néhány fotó után (amik elég rossz minőségűek, lévén hogy egyedül voltam és a lencse benedvesedett), visszakerült a tóba. 

A szerelék a következő volt: 20 grammos "hagyományos" methodkosár (nevis és deáky), 16-os FC előke, 16-os horog, csali: 3 szem csonti. Több pontyot nem sikerült fogni a rövid horgászat alatt, viszont ami ezután történt az örökre az emlékezetembe vésődött! A ponty után nemsokkal latymatag keszeges kapás. Bevágok, húzom a partig, egyszer csak elnehezedik és elindul befele nagy erővel. Egyből felcsillant a szemem, amúr, gondoltam először. Azonban közelebb húzva látom hogy csuka. Najó akkor szákolás, mielőtt elharapja a 16-os fluo előkét. Egyszer csak megkönnyebbül a kezemben a pickerbot, gondoltam ennyi volt, elharapta. Húzom kifele, látom a szerelék végén ott a keszeg. Mialatt fárasztottam a keszeget, rárabolt a csuka! Sajnos erről felvétel nem készült, de látszik a képen a kis keszegen a friss sérülés az oldalán.

 Ezek után összepakoltam a felszerelést, bepakoltam a kocsiba, majd kivettem a pergető motyót, azonban a csukának addigra hűlt helye volt. Pech... Mindenesetre ez a rövid 4 órás peca az év legemlékezetesebb horgászata marad! Nálam a szezon olvadástól fagyásig tart, és nem véletlenül! Ilyenkor is érhetik a horgászt meglepetések!