Végre itt a nyár! Elég hamar elment ez a fél év, a posztok hiánya miatt külön elnézést, most végre úgy tűnik, van időm kompenzálni elmaradásaimat. Még mintha tegnap lettem volna az év második horgászatán, amikor is a kedvenc tavam fele be volt fagyva, ma meg már reggel 30 fokra ébredek. Ilyenkor nincs is jobb, mint horgászni egyet! Persze nem mindegy, mire és főleg nem, miként! A legkényelmesebb kisgatyára vetkőzve, a Balatonba gázolva sügerezni lenne, de ezt a munkahelyi kötelességek, és a köztünk lévő cirka 140 kilométer nem teszi lehetővé. Ellenben ha felszabadul pár óra, mindenképpen érdemes kihasználni és élni a kedvenc hobbinknak, mert ilyenkor is esznek a halak. Nem is keveset. Sokat! A legtöbbet az évben! Persze csak az nem mindegy, hogy hol és miként kínáljuk fel a csalinkat, de ebbe most nem szeretnék belemenni, ezúttal egy olyan eszköztárat szeretnék bemutatni, mellyel a kánikulai horgászatokat a legélvezetesebbé tudjuk tenni! 

Ernyő

Talán a legfontosabb eszköz a nyári horgászatok során. Egyrészt véd a naptól, másrészt az esőtől. Nem érdemes spórolni, célszerű a pénztárcánkhoz mérten a legjobb minőségút választani! Átmérője legalább 220, de inkább 250 centis legyen, hogy beférjen alá a felszerelés, barátnő, kiskutya és természetesen szerény személyünk. Aki érzékenyebb a napra az mindenképpen UV szűrős ernyőt vegyen, és az alatt is kenegesse magát, mert csak így lehet kiszűrni 100%-ig a leégést.

Az ernyőhöz gyakran jár oldalpalást, ami további védelmet jelent a naptól és az esőtől is. Célszerű továbbá egy olyan modellt választani, ami robosztus kialakítása révén bírja a nagyobb széllökéseket is, nem nyeklik-nyaklik mindenfele. Sokan ernyők helyett a félsátrakat preferálják. Számomra az kevésbé vonzó alternatíva, mivel a mozgásterünk kisebb, valamint a meleget jobban benntartja.

Miután kiválasztottuk az igényeinknek legmegfelelőbb sátrat, gondoskodnunk kell a rögzítéséről is. Amennyiben agyagos/földes talajon horgászunk nem okoz gondot a rögzíteni az ernyőnket egy stabilabb leszúrós ernyőtartó segítségével. A gond csak akkor kezdődik, ha a talajon nem tudjuk rögzíteni, urambocsá stégen horgászunk. Láttam már ernyő leszúróval sporit a stégen lyukat vájni, szívem szerint egy fenékberúgással honoráltam volna tettét. Sok gyártó kínál székre szerelhető ernyőtartót, én a carp zoom kínálatában levőt vásároltam meg kompatibilitási megfontolások alapján, ami tökéletesen tartja az ernyőt, és még az ára sem húzós, valamint nagyjából univerzális csatlakozója van (de amennyiben vásárlásra adjátok a fejeteket, próbáljátok hozzá a széketekhez és ernyőtökhöz, biztos ami biztos!). Ezt az ernyőtartót csak masszív horgász székre , vagy versenyládára érdemes felszerelni, hiszen az ernyő, súlyánál fogva könnyen beboríthatja a "2500 forintos osános sörtartós csupán félkilós" alu székeket a vízbe. 

Naptej

Ezt nem kell részletezni, felmelegedés, ózonlyuk, stb. Aki kételkedik az előbb említett jelenségek létezésében, annak javaslom álljon ki a napra fél órát a déli melegben, naptej nélkül, utána terjessze a hülyeségeit. Ami biztos, az az 50 faktor! Nem vagyok érzékeny a napra, de én is azt használok! Tuti védelem! Ne törődjünk vele, ha  tubuson "for kids" vagy "für kinder" felirat található, ez itt nem a terminátorkodásról szól! Kenjünk!

Sapka/Kalap

A fejünk védelme szintén nagyon fontos, amennyiben a napra merészkedünk. Ha kalapot veszünk, a karimája alatt még kellemesebb a levegő, persze ez nem helyettesíti az árnyékot! Folyamatosan vizezzük, így az agyunk is később forr fel. Esetleg egy törülköző is megfelel a célnak, amennyiben a sapkánk otthon maradt.

Napszemüveg

Nem feltétlenül lételeme a nyári horgászatoknak, de aki fényérzékeny annak csodákat tehet.

Hideg üdítő

Kánikulában fontos a nagymennyiségű folyadékpótlás. A folyadék azonban maximum az első félórában marad hideg, majd szépen lassan kezdi átvenni a pocsolya hőmérsékletét. Mit tudunk ilyen helyzetben tenni? Az első lehetőség a hűtőtáska. Amennyiben nem rendelkezünk ilyennel, bármelyik nagyáruházban lehet kapni "hűtőzacskót" 300 és 500 forint közötti értékben. Ez is tökéletesen megfelel a célnak. Az italokat indulás előttig tartsuk hűtőben, esetleg néhány jégakku tovább hűvösen tartja őket. Amennyiben ezt egy árnyékos helyen tároljuk, piáink simán kihúzzák a horgászatunk végéig iható hőmérsékleten. Ha esetleg több napra megyünk akkor másképp kell feltalálni magunkat! Ősrégi trükk, miszerint ásunk egy félméteres lyukat a földbe (árnyékos helyen!), amit lefedve megkaptuk az erdei hűtőnket. Egyszerűbb, de kevésbé tartós lehetőség melyet fesztiválozós időszakomban tanultam el a profiktól. Szükség van csapvízra, kútvízre, vagy bármilyen vízre ami lehetőleg nem melegebb 6-7 foknál. Ezzel a vízzel felengedjük a hűtőtáskát, hűtőszacskót, árnyékba tesszük és abban tároljuk az italokat. Hátránya, hogy a hűtővízet is magunkkal kell cipelni, illetve hogy bizonyos időközönként vizet kell cserélni. 

Szúnyogriasztó

A nyár megszomorítói! A kellemetlen kis vérszívók ellen sem árt védekezni, számos spray kapható a piacon, ezek valameddig védelmet nyújthatnak, de ha egy szúnyogriasztós füstölővel kombináljuk, garantáltan kevesebb rovar akar majd megkóstolni minket!

Nagyjából ennyi jut eszembe a kötelező eszköztárból, remélem segítettem néhány tippel jobbá, de legfőképpen biztonságosabbá tenni a nyári horgászatokat. Sose becsüljük alá a kánikulát és a meleget! Görbüljön mindenkinek!

Először is halban gazdag újévet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! A legújabb cikksorozatomban olyan házi ötletek bemutatását szeretném megejteni, amivel a barkácsolás örömén túl, még a pénztárcánkat is kímélhetjük. 

Régivágású feederesként sokszor pecázom hosszúelőkés, csúszó kosaras klasszikus versenyszerelékkel. Ilyen esetekben az etetőkosarakat gubancgátlóhoz, vagy egy csúszó kapocshoz szoktuk rögzíteni. Én magam az utóbbi megoldás pártján állok, sajnos a gubancgátló számomra gyakran a nevével ellentétes hatást ért el, míg valahogy a csúszó kapoccsal ez a probléma ritkábban merül fel. Itt azonban nem mindegy, kedves horgászbarátaim, hogy milyen típusú kapcsokat használunk. Az úgynevezett "belső zsinórvezetővel ellátott", illetve "gyöngyös" feederkapcsokkal mindösszesen egyetlen gond van: az áruk. Gyakran akár 100 Ft-ot is elkérnek darabjáért. Mondhatni ez már rablás, én egy szezonban 20 darabot biztosan elhasználok. Ekkor érkezett el hozzám a megoldás egy a Damil és csomó c. sorozatból merítve (mindenkinek ajánlom megtekintését, youtubeon egész sok rész fent van).

Hozzávalók:
- Egy csomag a legolcsóbb forgókapocsból (közepes méretben ajánlom, kb 200 ft/10db áron kapható, de a nyugdíjazott kapcsokat is felhasználhatjuk lényeg, hogy a félbevágott fültisztító bele férjen).
- Pár darab vattás fülpucoló félbevágva.
- Olló, fogó.
- Mécses.

1. A félbevágott fülpiszkálóra ráhúzzuk a forgókapocs hátsó fülét. 

2. A fülpiszkáló másik végéről is levágjuk a felesleget.

3. A mécsest meggyújtjuk és a láng fölé kb 5 centivel odatartjuk a lelógó műanyag végeket. Nem szabad meggyulladnia, mert akkor a belső zsinórvezető rész is deformálódhat. Fontos a folyamatos hűtés, 5 másodpercnél tovább ne tartsuk a láng felett. 

4. Miután mindkét oldalán kialakult a "perem" készen is vagyunk. 

Az eddigi használatok során problémám soha nem volt vele, a lyukmérete miatt simán futott a kosár, még a nehezebb folyóvízi öntetőket is probléma nélkül kibírta. Azt még fontosnak tartom megemlíteni, hogy mivel nagy a lyukátmérője, ezért ezt a típust kizárólag kosár rögzítésére ajánlom, úszózáshoz nem alkalmas. Remélem tudtam segíteni, a következőkben a házi gumikukoricák készítésével fogunk foglalkozni. Addig is görbüljön (és olvadjon)!

Az első részben már alaposan átrágtuk magunkat a method feeder kosár megjelenésén, és előnyein. Itt a method feeder kosár és a hagyományos feeder kosár keverékének tűnő pellet feeder kosarat vesszük górcső alá. (Egy klasszikusnak mondható pellet-feeder típus két méretben.)

Az elején szeretném tisztázni a félreértéseket, itt most jelenleg nem a hazánkban már jó ideje reklámozott, 3 bordájú pellet feeder kosárról lesz szó. Mielőtt bárki belemenne, gyorsan közlöm is, hogy a hazai változat megjelenése nem majmolás, mindösszesen egy szerencsétlen elnevezés, amivel kb egyidejűleg jelent meg az a technika Angliában amiről a cikk szól.
(Pellett feeder: nem ugyanaz, de a Miénk!)

Használat
Az eredeti értelemben vett Pellet Feeder leginkább egy hagyományos kerek feederkosárhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy csak az egyik oldalán nyitott, és belső zsinórvezetésű. Akár a methodozásnál, itt is rövid előkés technikáról beszélünk, hiszen a horgot itt is a kajában kell elrejteni. A megnedvesített pelletet a felső szárig kell beletömni, majd utána a csalizott horgot behelyezni, esetleg egy pár csepp aromával "megszínesíteni" a kínálatot (opcionális). A csali után befedjük a kosarat még egy kisebb adag etetőanyaggal, és készen is van az élesített pellet feeder kosár. Akár a method feeder esetén itt sem kell órákat várakozni, én 10-15 percenként szoktam újat dobni kapástalanság esetén, de itt is mindenki másra esküszik. 

(Pellet Feeder kosár megtömve, benne a horoggal. Forrás: www.prestoninnovations.com)

Előnyök
A kosárnak számos előnye van a hagyományos method feeder kosarakhoz képest. Ebből a legfontosabb talán az, hogy ha a hal meg akarja kóstolni a felkínált etetőanyagot, garantáltan nem kerüli el a horgot, hiszen csak egy oldalról tudja megközelíteni. Az eszközzel időt is spórolhatunk, hiszen a method technikával ellentétben, itt nem kell töltőt használni. 

Hátrányok
Az eszköz természetesen nem tökéletes van néhány hátránya is. A legszembetűnőbb talán az, hogy ritkán használják hagyományos őrölt method etetőanyaggal, ugyanis könnyen szétoldódik, nem úgy fejti ki a hatását, mint egy hagyományos method kosárban. Többször is tapasztaltam, hogy a tökéletesen bekevert method mix kirepült dobás közben. Ezért ehhez a technikához én kifejezetten a 2-4 mm nagyságú pelleteket ajánlom előnedvesített állapotban (használható még a ragasztott csonti is, viszont ott megtöltés után minél gyorsabban be kell dobni a szereléket, ugyanis szétmásznak és leválasztják magukat a kosár széléről).

(A legfogósabb a kisméretű etetőpellet)

Szintén megfigyeltem, hogy nem lehet olyan távolságra bejuttani ezt a kosarat, mint egy távdobó method párját, így ezt kifejezetten rövidebb távú, kifejezetten finom pecára ajánlom.  A pellet feeder kosarak a jelenlegi method lázban sajnos nem különösebben elterjedtek, a komolyabb horgászboltokban lehet még csak velük találkozni. Az áruk ehhez mérten jelenleg még borsos, 1000-1500Ft közt mozog átlagban.

Összességében ajánlom kipróbálásra a kosarat, hiszen hatalmas potenciálok vannak benne. Nem mondanám jobbnak, vagy rosszabbnak a hagyományos method technikánál, inkább csak más körülményekhez használatos. Mindenképpen egy finomabb pecát tesz lehetővé, ráadásul a halak is könnyebben felveszik a megcsalizott horgot, de ne felejtsük el, a horgászat sikere sok tényezőn múlik!

A horgászkarrierem újrakezdésekor egy ismeretlen névnek tűnt a method feeder technika. Azonban ez az állapot nem sokáig tartott. Egy kosár ami forradalmasítja a horgászatot, csak egy tenyérnyi kaja elég és már húzom a 10+os pontyokat, "a legújabb method world fluo neonkék ananász-sültcsülök smoke carpfighter fermentált pellet feeder programmal" garantált fogás akár 1 délelőtt alatt 50 ponty... 5 év után az első horgászújságot megvettem, a címlapon valami hasonló fogadott. Gondolom nem meglepő, hogy nem hittem el.

(A csoda kosárnak beállított eszköz. Hát eleinte kételkedtem)

Annak idején sokszor hivatkoztak a "tutira", ez az etetőanyag jobb mint a többi, ez a horog garantáltan nem veszít halat. A végén aztán kiderült, vagy ugyanolyan mint az előző, vagy valóban fogósabb, de máris oltári árat kérnek el érte. Akkoriban az összes hasonlóan "forradalminak szánt" újdonság hamar befuccsolt, mert egy idő után mindenki elkezdte fúrni. A régi horgászújságaimat a napokban olvastam át: Olyan termékekről találok teljes oldalas marketing cikkeket, amiket már nem is gyártanak, a google legfeljebb 1-2 archivált fórumbeszélgetést hoz fel róluk, ami arról szól, hogy az adott termék mennyire használhatatlan. Én is ezt gondoltam az első cikk elolvasása után a method technikáról. De valami itt ez esetben más volt. Itt nem volt ellentábor. Ez számomra nagyon hamar feltűnt, úgy éreztem mindenképpen ki kell próbálnom, maximum ha nem válik be viszek magammal a kedvenc hagyományos kerek feeder kosaramból, és buktam két kosár meg egy töltő árát. Nagy dolog vertek már át jobban...

(Method technika kipróbálása előtt kizárólag ilyen típusú, és távdobó bordás kosárral horgásztam)

Alapvetően a módszer kipróbálása előttig abszolút konzervatív pecásnak gondoltam magamat. Ugyanolyan feederkosárral horgásztam már 10 éve, horgokból is megvolt a bevált fajta, akárcsak damilból. Annál jobban meglepődtem az első method feederes horgászatnál. Nem mondom azt, hogy egyből átütő sikereket értem el, de mindenképpen több halat fogtam, mint a hagyományos horgászat esetén, ráadásul, míg régen csak az alapozó etetés közel 1 kiló kaja bejuttatását jelentette, addig itt mindössze pár dobás elég volt több hal megfogásához is. Ahogyan azonban fejlődtem a methodozás terén, egyre komolyabb sikereket értem el, még 3. is lettem egy esélytelennek hitt versenyen. Teljesen kitértem a hitemből, elképesztően jól működött a technika. Sokkal többet fogtam, mint előtte, vagy mint azok, akik a hagyományos módszerekkel horgásztak! Ráadásul még ár tekintetében is kedvezőbb. Kiszámoltam, hogy egy kora nyári matchbotos finom pecánál közel 8x annyi kaját használtam, mint egy (kétbotos!) methodozás esetén, a siker pedig közel azonos volt a method javára! Természetesen nem azt mondom, hogy minden esetben a method a megoldás! Ezt a módszert a  telepített magántavakra találták ki, sok esetben nehéz vagy felesleges lenne a használata. Egy Dunai feederezéshez továbbra se raknék fel például method kosarakat.

A cikkben szándékosan nem térek ki a method technika működésének és előnyeinek tüzetes bemutatására, hiszen ezt lassan azok is tudják, akik nem horgásznak, ezért nem is akarom a 4 éve ismert felhasználási útmutatókkal untatni az olvasót. Járjatok ki sokat horgászni, és próbáljatok ki új módszereket!

Napi szinten olvasom a horgászcsoportokat facebookon, és gyakran látom a posztokat, hogy októberben már "utolsó peca tavaszig" címszó alatt szervezik a horgászatokat, illetve sokan hivatkoznak arra, hogy a halak "téli álmot alszanak", nem esznek, stb. Ez véleményem szerint sokkal inkább a hőmérséklet ingadozásnak és egyéb időjárásbeli változásnak köszönhető, mint annak, hogy a víz hőfoka kevesebb 11°C-nál. Természetesen ilyenkor nem úgy esznek a halak mint augusztusban, ilyenkor már nem működik a "félvödör kukorica alapozásként, aztán majd rááll" típusú etetési stratégia. Másképpen kell horgászni mint a melegvízes nyári időszakban, viszont eredményesség szempontjából nem feltétlenül marad alul. A halak nem keresik már olyan intenzíven a táplálékot, kevesebbet esznek, az olajos, magos etetési stratégiával komolyabb eredményeket nem lehet már elérni, ellenben az élőcsalik ilyenkor is eredményesek lehetnek. A halak sem mozognak már olyan sebességgel, a kapások finoman történnek. Sokan ilyenkor, (amennyiben versenyszabály nem tiltja) lerövidítik az előkéjüket, mert mire a hal elér egy bizonyos távolságig szájában a csalival, és kiegyenesíti a vízfenéken fekvő hosszú előkét, hosszabb idő is eltelik, mire érzékelnénk a kapást. Előljáróban ennyit a hidegebb időszak horgászatáról, akinek van alkalma, mindenképpen ajánlom kipróbálni, elég meleg ruha mellett simán kibírható. Így jutottunk el az idei legizgalmasabb pecájához, amit november közepén ejtettem meg.

A november elején történt izgalmas Ipolyi pergetőtúra után vágytam már egy jó kis pickerezésre. Az utóbbi időbe sajnos sokszor elhanyagoltam ezt a módszert, a dunán a feeder került bevetésre, ipolyon pedig pergettem, így alig vártam azt a bizonyos szerdai délelőttöt amikor ismét ezzel a módszerrel horgászhatok. Az elképzelés viszonylag konkrétan megfogant a fejemben: a legfinomabb pickeres methodozással megpróbálni kihozni a maximumot a kedvenc vízemből, a Hidegkúti tóból. Kora reggel hatalmas köd fogadott, amit valamilyen defektemnél fogva nagyon szeretek, viszont enyhén szemerkélt az eső is, így kipróbálhattam a vadiúj sátras ernyőmet is, ami tökéletesen vizsgázott (carp zoom 250cm átmérőjű ernyőről van szó). Aznap egyedül horgásztam végig a napot.

Etetőanyag az idei ősszel legjobban bevált, a Dovit epres-halas method mixe volt. Ez már önmagában rendkívül fogós, de a hatás kedvéért hozzá kevertem egy kevés maradék squid octopus CSL aromát és betaint. Sajnos ezeknek a gyártóját nem tudom, ugyanis a csomagolás nem volt a flakonon, de ha nem tévedek valamelyik nagyobb bojlis gyártó termékei lehetnek (talán sbs). Alapozó etetést nem végeztem, a szerelékek szépen berepültek a tó nádközeli, de mélyebb szakaszára. Először pelletekkel próbálkoztam, de hamar kiderült, hogy aznap a csonti lesz a nyerő csali. Elkezdtek szép sorban jelentkezni a keszegek, egyen-tenyeres méret, szép számban élnek ezen a tavon. Viszont egész sok halnak voltak sérülések az oldalán, vélhetőleg valami eszi őket, így nemgyőztem fertőtleníteni szegények sérüléseit. Körülbelül 1,5-2 óra horgászat után valami komolyabban elcsavarta a spiccet. Bevágás után érzem, hogy egy nagyobb hal van a horgomon! Nem titkolt célom volt kipróbálni, a nemrég versenyen nyert picker botomat egy jobb hallal. Nagyon tetszett a kis bot,igaz egy olcsóbb kategóriás, egyszerű termékről van szó ( Eurostar D-Max Fuegos Multipicker 2.7m), viszont a karcsúsága és az akciója kifejezetten jó, nagyon szép ívben hajlik, és ha kell a hal gondolatait is közvetíti. A halat egy kb 10 perces komótos sétáltatás után pillantottam meg, és igencsak meglepődtem a méretein! Sejtettem hogy nem egy 3 nyarassal küzdök, de a merítőbe kb 10. próbálkozásra sikerült beimádkozni, tekintve hogy a keszegezős versenymerítőmet hoztam magammal. A mérleg végül 7 kg alatt egy hangyányival állt meg, amivel megdöntöttem a pickeres rekodromat(4kg), valamint az év legnagyobb halát is ünnepelhettem. Néhány fotó után (amik elég rossz minőségűek, lévén hogy egyedül voltam és a lencse benedvesedett), visszakerült a tóba. 

A szerelék a következő volt: 20 grammos "hagyományos" methodkosár (nevis és deáky), 16-os FC előke, 16-os horog, csali: 3 szem csonti. Több pontyot nem sikerült fogni a rövid horgászat alatt, viszont ami ezután történt az örökre az emlékezetembe vésődött! A ponty után nemsokkal latymatag keszeges kapás. Bevágok, húzom a partig, egyszer csak elnehezedik és elindul befele nagy erővel. Egyből felcsillant a szemem, amúr, gondoltam először. Azonban közelebb húzva látom hogy csuka. Najó akkor szákolás, mielőtt elharapja a 16-os fluo előkét. Egyszer csak megkönnyebbül a kezemben a pickerbot, gondoltam ennyi volt, elharapta. Húzom kifele, látom a szerelék végén ott a keszeg. Mialatt fárasztottam a keszeget, rárabolt a csuka! Sajnos erről felvétel nem készült, de látszik a képen a kis keszegen a friss sérülés az oldalán.

 Ezek után összepakoltam a felszerelést, bepakoltam a kocsiba, majd kivettem a pergető motyót, azonban a csukának addigra hűlt helye volt. Pech... Mindenesetre ez a rövid 4 órás peca az év legemlékezetesebb horgászata marad! Nálam a szezon olvadástól fagyásig tart, és nem véletlenül! Ilyenkor is érhetik a horgászt meglepetések!

Számos horgászorgánumot olvasok, tanulmányozok napi szinten. Nemhiába, ha egyszer egy üzlet beindul... Ezért elhatároztam, megpróbálok én is belevágni és írok egy ilyen jellegű blogot! A témaválasztás azonban nem volt ilyen egyszerű, hiszen horgászat szempontjából (szerencsére) nem vagyok leragadva egy típusnál, számos módszerrel próbálom a halakat becsapni. De mindenek előtt szeretnék bemutatkozni.

A szerény negyedévszázadommal nem számítok igazi rutinos öreg rókának (értsd totál amatőr vagyok), de imádom a horgászatot, illetve próbálok nem leragadni, imádok kísérletezni, keresni az újdonságokat. Ezáltal nagyjából naprakész vagyok a technikák, újdonságok és vizek terén. A horgászatot egész gyerek koromban kezdtem, a szokásos kötelező spiccbotos Balaton parti történetek után a klasszikus fenekezésnél kötöttem ki. Nemsokkal később a fenekezés átváltott bojlizásra, illetve rablózásra, megismerkedtem a hagyományos pergető módszerekkel, majd utána jött a finomszerelékes horgászat, ami mindmáig a kedvencem. Azonban amikor elkezdtem a felsőoktatásban tanulni, jött egy 5 éves szünet, így most idén nyár elején váltottam ki ismét a horgászengedélyemet. A finom szerelékes horgászat továbbra is a szívem csücske, azonban idén megismerkedtem a finom, UL pergetéssel, ami szintén nagyon izgalmas lehetőségekkel kecsegtet. Emellett idén elkezdtem versenyezni is, egy amatőr versenyen egyéniben 3. helyezést értem el, ami szintén egy jó motivációt jelent számomra a jövőt nézve. A legnagyobb sikerélmény viszont az, hogy megszerettettem a párommal a horgászatot! Eddig mindössze megfigyelőként volt hű társam a vízpartokon, idén viszont botot ragadt, és a spiccbotozás nagymesterévé vált! A begumizott 5 méteres botjával volt, hogy 4-0-ra kaptam ki tőle, nem győztem szákolni a pontyait (legnagyobb egy 5 kiló körüli iszonyú nagy pocakú tükrös, amit még a heavy feederrel se lett volna könnyű kiszedni!), míg én a két methodos szerelékemmel olyan betlit levágtam, mint az ólajtó. Terveim között szerepel még, hogy a bojlizást is újra szeretném kezdeni, azonban most már a valamennyivel finomított, "feederesített" változatát, erre majd tavasszal kerül sor legkorábban, egy pár napos túra részeként, amiről majd akkor olvashattok. Sajnos mialatt ezen sorokat írom a kedvenc tavamat 2 centis jégréteg borítja, így a horgászathoz legközelebb csak ennek a blognak az írásával kerülhetek, de amíg nem tudok friss cikkeket írni, az idei év történéseit dolgozom fel (ami rengeteg izgalmas sztorit jelent!). Elöljáróban rólam ennyit, térjünk át az oldalamra.

Sok blogot, webshophoz köthető írást és fórumot találni a neten, ami kifejezetten egy adott márkájú termékarzenált hivatott reklámozni, míg bizonyos esetben a gyártók kilétét teljes mértékben leplezni próbálják a cikk írók (Én totálisan tisztelem az utóbbi pecások csoportját, valamint megértem a márka-hű, sokak által csak marketingesnek vélt horgászokat is, hiszen valamiből meg kell élni, és ha valamelyik gyártó netalántán felkeresne engem egy szponzori ajánlattal, én se feltétlenül utasítanám vissza, és az vesse rám az első követ, aki nem tenne így az én helyemben). Az én blogomat valahova a kettő közé szeretném pozicionálni, nem fogok kizárólag egy bizonyos márkát előtérbe helyezni, viszont szeretném megosztani a horgásztársakkal mik azok a gyártók, amik nekem beváltak, illetve tesztekkel fogom színesíteni a beszámolóimat, szóval akinek "márkaiszonya" van, és horgásznovellákról szeretne olvasni naplementével, annak ezt a blogot nem ajánlom, mert csalódni fog. 

A blogról és rólam röviden ennyit, igyekszem a tartalmakat folyamatosan feltölteni, de én is emberből vagyok, munka, mesterszak, egyéb teendők néha közbeszólhatnak, de ennek ellenére, remélem mindenki jól fog szórakozni!